Jordan Ferenc atya élete

Szeretnénk itt bemutatni egy ember gazdag életét, aki két lábbal szilárdan járt a földön, megtapasztalva sok örömet, bánatot és kihívást, de egyszerre a feje a felhőkben volt, mert mindig törekedett az Isten teljesebb megismerésére és szeretetére.
Isten szolgája Johann Baptist Jordan, szerzetesi nevén Keresztről nevezett Ferenc Mária Jordan, az Isteni Üdvözítő Társaságának (Societas Divini Salvatoris) alapítója. Élete 70 évet fog át. Mindegyik év egy következő lépést jelentett az Istenhez, a teljességhez vezető úton. A boldoggá avatási eljárása bizonyságul szolgál, hogy Jordan Ferenc atya következetesen teljesítette az Isten akaratát magával szemben.
Életútja és karizmája azonban segíthet nekünk a mi életutunk felfedezésében és a teljesség, az Isten elérésében.

Gyermek- és fiatalkora
Világra jött 1848. június 16.-án egy dél-németországi Gurtweil-ban. Szüleivel és két testvérével egy öt fős, mezőgazdaságból élő családot alakított. Családi és történelmi körülmények nagy hatással voltak János fiatal személyiségének kialakulására. Természeténél fogva eleven, önfejű, dacos gyerek volt, de ezek a tulajdonságok és a kora ifjúsága óta alkalmazott önfegyelem csoportosítása egy erős jellemet formázott.
Johann Baptist Jordan lelki fejlődésében fontos szerepet játszott az elsőáldozás eseménye. Ettől kezdve nagy figyelmet fordított az Istenre, a lelki életre. Nagy hatással volt rá az apja halála, aki üzemi balesetben halt meg, amikor János 15 éves volt. Később megvallotta, hogy az elsőáldozás, és később az édesapja halála után teljesen megváltozott.
Már akkor gondolt arra, hogy pap lesz, de a család nehéz anyagi helyzete miatt, mely a családfő halála után még súlyosabb lett, nem engedte neki a költséges továbbtanulást. Emiatt az általános iskola befejezése után ipari tanuló lett: szobafestő-mázoló-kárpitos szakmát tanult.
Úgy tűnik, hogy ebben a pillanatban az élettervei romba dőltek - az anyagi problémák megpecsételték az életpályáját. De az Isten akkor is tudja vezetni az embert, ha útjai nagyon kanyargósok és komplikáltak. Az Isten ad és vesz el, felemel és elesni hagy. De ha az ember hallgatja az Isten ihleteit, keresi az ő akaratát, és hagyja magát az Isten által vezetni, akkor később meg kell vallania: ez volt a célhoz vezető legjobb út.
A szakma elsajátítását, az akkori szokás szerint, tanulmányi út, vándorlás követte. Az utazás alatt  megismerte az emberek problémáit, főleg lelki szegénységüket. Ez az új tapasztalat nagy hatással volt rá. Egy szalvatoriánus később megvallotta: „Nagyon épültem, amikor hallottam, hogy Jordan atya megalapította a Társaságot, amikor sok ember lelki nyomorúságát látta meg a bremai kikötőben.” Eldöntötte, hogy visszatér az ifjúkori terveihez - pap lesz, és így megfelelő segítséget tud nyújtani a nagy lelki szegénységben élő embereknek, akik gyakran önhibájukon kívül nem ismerték, vagy rosszul ismerték, és ezért nem szerették az Istent.
1874-ben leérettségizett és ugyanabban az évben elkezdte az egyetemi tanulmányait - bejelentkezett a fryburgi egyházmegyében.

Szeminárium és pappá szentelés
Amennyire közeledett a pappá szentelésének időpontja, Jordan annál inkább tudatára ébredt annak, hogy esélye sincs arra, hogy saját fryburgi egyházmegyéjében tudja teljesíteni papi szolgálatát. Ilymódon saját bőrén érezte a Kultúrharc következményeit. Szülőhazájába, a Franciaországgal és Svájccal határos Bádenországba liberális eszmék jutottak el, ami azt eredményezte, hogy a XIX. század közepén, a többi német ország között a Kultúrharc központja hazája lett. Az állam és az Egyház közötti nyilvános harc idejében megfigyelhette, hogy nem elég hagyományos, gyakran az államtól magzavart úton hirdetni az evangéliumot, hanem új módszerek segítségével el kell juttatni az Örömhírt az embereknek, akik bizonyos társadalmi vagy politikai áramlatok miatt kikerültek az Egyház szárnyai alól.
1878 július 21-én pappá szentelik. A pappászentelése után Jordánnak csak a zárt ajtók mögött volt szabad megtartania az újmiséjét. Csak 1881 február 15-én kapta meg az állami engedélyt a lelkipásztori tevékenység folytatásához. Valóban csak 1880 után az Egyház és az állam közötti harcok lecsendesülnek.

Új hivatás - a rendalapítás
1878 – 1880 között Pater Jordan tanulmányozza a keleti nyelveket Rómában, ahonnan 1880 januárjában utazik a Közép-Keletre a nyelvismeretei elmélyítése céljából. Az ott tartózkodása alatt megérett benne egy új, a hithirdetést szolgáló egyházi mű alapításának terve. A Libanon hegyén egy mély, misztikus élményben volt része. Amint „végigtekintett a Szentföldön, egyszerre tudatára ébredt, hogy szerte a világon milyen nagy a vallási ínség”; és mélyebben, mint valaha, lelkébe hatoltak az Írás szavai: „Az az örök élet, hogy ismerjenek Téged, az egyedül igaz Istent, és akit küldtél, Jézus Krisztust” (Jn 17, 3). És bensőjében akkor született meg a válasz: „Igen, ó Isten, a Társulat hirdetni fog Téged és a Te egyszülött Fiadat”. A Szentlélek indítására született gondolat ettől a perctől kezdve minden nehézség ellenére erősödött és növekedett benne.     A Rómából való hazatérése után 1880 augusztusában Pater Jordán foglalkozik az új egyházi társulat megalapításával, melyet 1881 tavaszán kezdi gyakorlatilag szervezni.
Isteni Üdvözítő Társaságát 1881. december 8-án alapította meg, és az Istenanya, az Apostolok Királynéja oltalmába ajánlotta. Kereszttől nevezett Ferenc nevét veszi fel.
Attól kezdve az élete eggyé forrt a műve életével. A Szalvatoriánus Rend megalapítása és vezetése Jordan Ferenc atya számára a személyes életszentség útjává vált de nagy keresztet rakott a vállára.

Lelki élet
Már a szemináriumban az első tanulmányi év után Jordan Ferenc atya kezdte vezetni a lelki naplóját, melyet az 1918-ban bekövetkezett haláláig vezetett. A lelki napló ad nekünk betekintést Jordan atya gazdag lelki életébe.
A Lelki Naplóból a lelki életének négy fő iránya rajzolódik ki.

Az Isteni Üdvözítő szeretete és követése az apostoli küldetésben
„Míg egyetlen ember is van a Földön, aki Istent nem ismeri és mindenek fölött nem szereti, addig egy pillanatig sem nyugodhatsz. Míg Istent nem dicsőítik mindenütt, egy pillanatig sem nyugodhatsz.” Ez a lelkület meghatározta Jordan Ferenc atya életét és tevékenységét. Ehhez még hozzáteszi: „Se áldozat, se kereszt, se keserűség, se elhagyatottság, se szomorúság, se üldöztetés, ó! Semmi se legyen neked nehéz. Tarts ki a szenvedésben és keresztben, ó tarts ki erővel és hősiességgel.”
Tudatában volt annak, hogy az evangelizáció műve, az üdvösség szolgálata mindig kereszttel jár. Azt a keresztet azonban szeretettel elfogadta. Ezért a Keresztről nevezett Ferenc nevet vette fel. A lelki Naplójában írta: „Ó, tarts ki, tarts ki a küzdelemben! Karold át a keresztet és csókold meg, nemsokára eljön húsvét hajnala! (LN I 175,5).
Hitt abban, hogy „Isten művei csak a kereszt árnyékában növekednek.”(LN I 163,6).

Az Isteni Gondviselésben vetett bizalom
„Isteni Gondviselés – ez a szó Pater Jordan számára ennyit jelent: hit a gondviselő Istenben, aki meghallgat és válaszol, aki szüntelenül hordoz bennünket (mint édesanya a gyermekét), és akiben úgy bízhatunk, ahogyan a kis gyermek bízik az ő édesanyjában.”
„AZ ISTENI GONDVISELÉS TEREMTETT ENGEM” - így írja le Jordan Ferenc atya élete és hivatása eredetét és útját. Ez a mély meggyőződés fokozatosan erősödött benne. Az élettapasztalat ihlette arra, hogy egyre teljesebben ráhagyatkozzon az Isteni Gondviselésre. Ez a bizalom a lelki életében, a Rend vezetésében, a döntéseiben nyilvánult meg.
Szűz Mária, az Üdvözítőnk Anyja iránti szeretet
Jordan Ferenc atya íróasztalán állt ez a szobor, akinek kezei közé tette a kis papírlapokat az imaszándékokkal, kérésekkel.
Szűz Mária Jordan atya számára mindenek előtt édesanya volt, akihez bizalommal fordult minden örömmel, kéréssel, bánattal. Az égi Édesanya iránti tisztelet és szeretet örömteli formát is öltött: „Ó Mária! Ó Szűz! Ó Isten Anyja! Ó Mennyek Királynője! Ó Szent! Ó Szeplőtelen! Ó én Anyám, én Királynőm! Milyen dicséretekkel halmozzalak el Téged, én Segítőm, nem tudom. Inkább érzem, mintsem szavakkal ki tudnám fejezni. (LN I 196, 1-4).
Mély áhítatot érzett a szenvedő Mária iránt, aki ily módon együttműködött a Fiával a világ üdvözítésén.
Az evangelizációban is kiemelt helyet foglalt el Szűz Mária. A lelki fiainak meghagyta: „Míg az ég és föld Királynőjét nem dicsérik mindenütt, egy pillanatig sem nyugodhatsz.”
A gazdag imaélet
A Lelki Naplójában saját magát inti: „Ó, Ferenc, imádkozz legalább két órát naponta! Ó engedelmeskedj és ne mulaszd el!
Egészen rossz Ferenc, hét órát szentelj naponta az imának!” (LN I, 197, 8-12)
Az imádságnak, mint az Istennel való együttlétnek igénye egyre növekedett, és az élete teljességére irányította figyelmét.

Az örök élet felé
Keresztről nevezett Ferenc Mária Jordan, az Isteni Üdvözítő Társaságának alapítója 1918 szeptember 8-án halt meg.
1943-ban boldoggá avatásának eljárása indult el. Ezzel kapcsolatban 1956-ban Jordan Ferenc atya földi maradványai Rómába át lettek hozva, a Szalvatoriánus Rend anyaházába.

Meghallgatásra talál sokak imája, akik a kéréseikben Jordan Ferenc atya közbenjárását kérik. Reméljük, hogy nemsokára az Egyház által hivatalosan kihirdetett boldogok és szentek között tisztelhetjük.




Ima a Szalvatoriánus Rend alapítója, Keresztről nevezett Pater Ferenc Mária Jordan boldoggá avatásáért

Jézusunk, világ Üdvözítője, szolgádat, Keresztről nevezett Pater Jordánt részesítetted a mély és élő hit ajándékában, a rendíthetetlen reményben és az Isten- és felebaráti hősies szeretetben, valamint a nagy buzgóságban a lelkek üdvösségéért, tiszteld meg őt itt a földön a boldogok és a szentek dicsőségével. Közbenjárására add meg nekünk a kegyelmet, amelyet alázattal Tőled kérünk. Aki élsz és uralkodol mindörökkön-örökké. Ámen.